[Ajánlom]
Fényes beszéd
2022. november 21.
A király háborús beszéde alatt vágni lehetett a csendet a Szigligeti Színház nézőterén, mert hiába bő tíz éves David Seidler drámája, ami lassan kilencven éve játszódik, a történelem tudja ismételni önmagát. Szerencsére nem a szolnoki rendezésben, a színpadképben és a színészi játékban.
A premieren általában még nem tudható, mi fog a nézőben hosszabb-rövidebb ideig megmaradni egy darabból. Most azonban úgy érzem, évekig fogok emlékezni A király beszéde szolnoki bemutatójának a világításra. A játszó fényekre, amelyek révén a szinte minimális díszletekből lakóház, palota, katedrális, park épült a színpadon, ráadásul kortalanul. Egy színházi előadásra talán lehetetlen azt mondani, hogy színes vagy fekete-fehér, de Dicső Dániel rendezése Zöldi Z. Gergely díszlettervezőnek és a világítás kitalálóinak és megvalósítóinak köszönhetően mégiscsak fekete-fehér lett. Pont olyan, mint a néhány korabeli, londoni filmbejátszás, meg agyunkban a huszadik század harmincas évei. Ráadásul itt a világítás nemcsak a kort és annak hangulatát idézte meg, de nagyon jól tagolta a színt, emelte ki vagy tolta háttérbe az éppen színpadon állókat.
Azt hiszem, a fények mellett a tömörítés és a történetmesélés lesz a másik, ami a szolnoki A király beszédéről sokáig eszembe fog jutni. A rendező ugyanis nem akart mindent elmagyarázni, megmutatni, hanem felnőttként és játszótársként kezelve sokszor úgy juthattunk el A-ból C-be vagy D-be, hogy a köztes állomásokat a néző képzeletére, gondolataira bízta. Ám ettől mégsem széteső jelenetek egymásutánja lett a végeredmény, hanem a fő sodort megőrző, különálló történetekből összekapaszkodó sztori, ami még akkor is viszonylag nagy odafigyelést igényelt a nézőtől, ha a filmet és az eredeti történetet ismerte. Mert persze, Szolnokon is sikerült elmondani élete legfontosabb beszédét a Bertie-ből lett VI. Györgynek. Hisz nem attól lesz egy dráma sokszor, sok helyen bemutatható, ha szétszedik, átírják, és újra összefércelik. Hanem a hangsúlyoktól, a kiemelésektől, amelyek aktualizálhatják, és szórakoztatóvá tehetik akár a jól ismert művet is.
A szolnoki A király beszéde ezért nekem nem is a dadogó királynak a trón és a világtörténelem miatt megkerülhetetlen személyes kínlódásáról szól. Sokkal inkább a tudás tiszteletéről, megbecsüléséről, a férfiak mögött álló nőkről, a be nem teljesülő haza- vagy elvágyódásról, na meg a politika színpadán feltűnők emberi gyarlóságairól. Nem tudom, és nem is fontos, hogy a szolnoki Lionel és Bertie valóban barátok lettek-e a közös küzdelmük után - szerencsére a filmből ismert, erre vonatkozó felirat itt el is maradt -, mert szerintem sokkal fontosabb az az út, amit egymás megismerése után együtt és önállóan is megtettek. Hála az égnek, Szolnokon nem lett nyálas barátság, a gazdag és a szegény szirupos története ebből a valós, bár elismerem, mesebeli történetből.
Talán mert a királyt alakító Dósa Mátyáshoz és a beszédtanárt megformáló Mészáros Istvánhoz sem illettek volna ilyen karakterek. Azt ugyan nehezen tudtam eldönteni, hogy Dósa Mátyásban látom-e vagy sem a Colin Firth-t, abban azonban egészen biztos vagyok, hogy Mészáros István "Pulcher" játékában egyetlen pillanatra se köszönt vissza a filmbeli beszédtanár. "Pulcher" teljesen szuverén módon alkotta meg a maga karakterét, és ismét bebizonyította, hogy bár minden alakításában ott lesz - legyen is - egy kis "pulcherség", azért bármire képes a színpadon, és mára egyértelműen a Szigligeti társulatának vezető férfiszínésze. Ahogy a feleségét alakító Gombos Judit pedig a női oldalé.
A király beszéde szolnoki előadása nemcsak a fények, a történetmesélés és "Pulcher" miatt lett kedves a számomra, de a "mellékszereplők" miatt is. Mert Gombos Juditnak és Dósa Mátyásnak is kitűnő partnere Sárvári Diána, akinek már tényleg kijárt ez a tündöklés, amit Erzsébet királynéként színpadra tett. Miként a Churchillt alakító Horváth Györgynek is. De Vándor Attila, Karczag Ferenc, Horváth Gábor sem okoznak csalódást, miként a direktor, Barabás Botond is nagyot alakít az önmagát imádó, a koronát tulajdonképpen a saját fejére képzelő, nagy intrikus Canterbury érsek szerepében.
Nekem tetszik az idei évadban vett irány. És a szívem vérzik, hogy mindez november 30-án megszakad.
(A képek a Szigligeti Színház honlapjáról származnak.)
Album

1-es parkoló egykor
A Baross utcán konflis cammog. Valamikor a XX. század elején. Utasa hátranéz. Vajon mit örökít meg a járda szélén álló fényképész? Egy alföldi település majd eltűnő belvárosát.
AKB

Rómaiak vagy gyógymód?
A régi rómaiak tudták. Csak nem árulták el. Nekünk. Mármint, hogy miként lehet olyan tartós utakat és hidakat építeni, amelyek 10 évnél tovább bírják. A szolnoki "százlábú" hidat ugyanis bő évtizeden belül felújították, majd garanciálisan javították, de ma nagyjából olyan, mint előtte volt. De az is lehet, hogy ez egy új egészségügyi fejlesztés. Vesekővel bajlódó betegek bringára! Párszor oda-vissza tekerés a "százlábún", és nincs szükség drága műtétre. Csak nehogy fizetni kelljen érte!
SzoborPark

Régi sajtó emléke
A Magyar Sajtó Napja alkalmából minimum húszszor koszorúzták meg hivatalosan a Kossuth tér 3. szám alatt található társasház homlokzatán ma is látható emléktáblát. Persze nemcsak azért nincsenek már ünnepségek a könyvtár melletti épület előtt, mert 32 éve máskor ünnepel a magyar sajtó.