[Ajánlom]
Develed
2019. december 09.
Nincs karácsony romantikus mozi nélkül. Az utóbbi években pedig már nemcsak amerikai, de hazai "évzáró" filmeket is nézhetünk. És még az is előfordul, hogy nemcsak szirupot, hanem értelmes gondolatokat, üzeneteket is kaphatunk egy közönségfilmtől. Orosz Dénes Seveled-je például ilyen.
A Seveled első pillanatától tudjuk, hogy a két főhős - Tenki Réka és Mészáros Béla, azaz Saci és Gergő - a végére össze fognak jönni. Azzal is pontosan tisztában lehetünk, hogy az anyukáját (Básti Juli) szerető fiú kegyes, ámde életmentő hazugsága előbb-utóbb le fog lepleződni, de addig lesz ebből egy csomó kalamajka. A főcím után egy perccel tehát már csak az lehet a kérdés, hogy egy ennyire előre prognosztizálható sztori jelentette vázra fel lehet-e építeni egy valóban szórakoztató év végi mozit.
Főleg, hogy ismét egy olyan magyar alkotással van dolgunk, aminek a rendezője, az egyik forgatókönyvírója és producere is ugyanaz: Orosz Dénes. Akinek azért nemcsak olyan alapmű forgatókönyvét köszönhetjük, mint a Kútfejek, illetve a Seveled-hez hasonló körülmények között született Poligamy-t és Coming out-ot, de a vállalhatatlan Magic Boys című filmet is. Ám vegyük le képzeletbeli kalapunkat, és tisztelegjünk pár pillanatig Andy Vajna, és az általa kiizzadt hazai filmes rendszer előtt, ami eddig sokszor képes volt a nézők érdekeit szem előtt tartva kézben tartani az alkotókat. (Pár év múlva kiderül, hogy ezt az utódok továbbviszik, vagy szétverik.)
A Seveled utolsó pillanata után azt éreztem, hogy nem lettem átverve, nem feleslegesen ültem másfél órát a Tisza mozi nézőterén. Tulajdonképpen pontosan azt kaptam, amit egy jó, romantikus vígjátéktól, meg a kassza csörgésén túl másra is gondolni képes alkotóktól elvárok. Tartalmas és vállalható szórakoztatást. Az elsőre pofonegyszerű történetre és a várható kavarodásokra ugyanis egy nagyon jó mozit építettek. Ami nem nélkülözi a korszakunkra vonatkozó kiszólásokat - például az újságírás haláláról -, a komolyabb kérdésfelvetést - az elköteleződés és a családalapítás okozta fejtörésről -, a tulajdonképpen indokolatlan, ám az egész filmet szívmelengetővé tevő mellékszálat - például Mészáros Máté Tóth Adonisza - avagy az egyszerűen csak jó poénokat - Rezes Judit markolós jelenete. De érintve van itt a családon belüli erőszak, a banki kiszolgáltatottság, és ki tudja még, hogy mennyi, elsőre fel sem tűnő "apróság". Amiktől azt érzi a néző, hogy nem odavágtak valamit, ami csak a pénzről szól, hanem a legjobb értelmében filmet alkottak a művészek.
Például Fillenz Ádám operatőr, aki olyan pazar képeket készített Budapestről, hogy azok önmagukban felérnek egy imázs filmmel. Vagy Csorba Lóci és Csengery Dániel, akik zenéikkel legalább annyit tesznek hozzá ehhez a filmhez, mint az egyéként szintén remek díszletesek és jelmezesek. A színészekről nem is beszélve. Merthogy a legkisebb szerepekben is olyan remek színészek tűnnek fel, mint Pogány Judit, Cserhalmi György, Bodrogi Gyula vagy a fiatalabb generációból Molnár Áron, Pálmai Anna és Ónodi Eszter.
Alaposabb filmguruk biztos találnak olyasmit, amivel ekézni lehetne a Seveled-et. A magam részéről azonban elfogadom, hogy Orosz Dénes ezzel a filmmel nem Oscar-t vagy bármilyen filmszemle díjat akar besöpörni, élete történetét se akarja a köldökét nézve elregélni, hanem az ünnepek előtti rohanásban másfél óráig szórakoztatni igyekszik. Igényesen. Vállalhatóan. Szerethetően. Arról pedig igazán nem tehet, hogy mindez nem vagy alig jut el a nézőkhöz. És így persze összesen nem lesz annyi nézője, mint valamelyik amerikai bugyutaságnak egyetlen hétvégén. Ám ebből nehogy azt a következtetést vonja le valamelyik ifjú titán, hogy akkor be kell szántani a hazai filmgyártást, avagy mélyebb üzenetekre kell elszórni a kultúrára fordítható közös adóforintjainkat!
Album

A Csongrád Szolnoknál
A Csongrád nevet viselő gőzhajó nagyjából a Tisza szálló és a Tiszavirág-híd között horgonyozhatott 1961 nyarán, amikor ez a képeslappá lett fotó készült róla a szolnoki Tisza-parton. Egyébként ez az a hajó, amelyet a 1933-ban a Széchenyi-emlékhajóút alkalmával is használtak.
AKB

MÁV álláspont
A szolnoki vasútállomás 1-es vágánya mellett lévő táblára festett felszólítást tekinthetjük a Magyar Államvasutak hivatalos álláspontjának vagy új szlogenjének. Mert ugye az elég valószínűtlen, hogy az elmúlt 4 hónapban nem járt arra vasutas, vasúti vezető, és nem tudott volna intézkedni a mocsok eltüntetéséről. Szolnokra is szégyen, hogy a város egyik kapujában így hirdetik az állami vállalat immár hivatalosnak tekinthető álláspontját.
SzoborPark

Azért az ember az úr
Nehéz eldönteni, hogy Szolnokot, lassan ezer éves történelme során a háborúk, a tűzvészek vagy az árvizek pusztították, illetve veszélyeztették-e többször. Azt azonban akár tényként is kezelhetjük, hogy az utóbbi kétszáz év nagy árvizeinek többségéből az ember került ki győztesen. Engem erre emlékeztet a Történelmi vízmérce.