Bepillantás hétköznapokba

A szinte csak nőkből álló alkotói stáb - rendező Szilágyi Fanni, forgatókönyvíró Lányi Zsófia, látványtervező Tasnádi Zsófia, vágó Ördög Zsófia, producerek Kenesei Edina és Pataki Ági - nem biztos, hogy a jelen (2022) problémáinak apró morzsáit akarta elém szórni a Veszélyes lehet a fagyi című filmben, mégis sikerült (ez is). Mert ugyan csak egy fél mondat a gazdag, vállalkozó férj szemrehányása feleségének, hogy testvére a cége egyik melósát hozza el a villájukba, de azért erős. Vagy a rengeteg kórházi kép között az a pillanat, amikor a fiatal doktornő bezuhan a rendelőbe, az asszisztens meg éppen pasziánszozik a háttérben. Ugyanilyen morzsa nekem az állandóan ügyelő doktornő felhúzhatatlan ablakú autója, vagy az az elejtett megjegyzés, hogy a meghalt nagymama régi lakásában lakik ideiglenesen. És akkor még nem is beszéltem a film egyik fő mozgatórugójáról, a fiatal doktornő norvégiai álláspályázatáról. Szilágyi Fanni első filmjével évtizedek múlva is illusztrálható lesz, hol élünk (akkor majd: hol éltünk).

A sok könnyűzene mellett azért is szeretek komolyzenét hallgatni, mert úgy érzem, az utóbbi átmossa a fülemet, az agyamat és új szempontokat ad. Így vagyok a művészfilmekkel is, amelyeknek éppen ezért meg tudom bocsájtani, hogy nem a könnyed szórakozásra vágyó közönségre vadásznak, mert kicsit többet igényelnek a nézőtérre beülőktől, mint a térdcsapkodó nevetés. Az eddig kisfilmeken és kereskedelmi tévés sorozatokon edződő Szilágyi Fanni első mozija Tasnádi Zsófia látványtervezőnek és Szilágyi Gábor operatőrnek köszönhetően például olyan képekkel teszi elénk Adél és Éva életének pár napját, amelyek nagyon sokat adnak hozzá a hangulathoz, sőt talán a történethez is. A rikító színek nélküli tompaság, a doktornő körüli megkopottság és a gazdag feleséget körülvevő világ ma divatos szürke, de szinte mindig valami homályos üvegen át láttatott környezete önmagukban is mesélnek. Azaz miközben nagyon jó ritmusban pörög a játszott és mondott történet, egy harmadik dimenziót is be kell fogadnia a nézőnek.

Nem tagadom, ha nem Stork Natasa és Patkós Márton a Veszélyes lehet a fagyi két (három) főszereplője, lehet, hogy kihagytam volna a filmet. Stork Natasát azonban a 2020-ban elkészült Felkészülés meghatározott ideig tartó együttlétre című film óta az egyik legkülönlegesebb fiatal színésznőnek tartom, akihez nagyon nehéz méltó forgatókönyvet társítani. Lányi Zsófia viszont ezúttal neki való sztorit alkotott, amiben Stork egy ikerpárt játszhat egyszerre. Hibátlanul. Miként a Besúgóban megismert, de az Örkény színház Ajtójában egyetlen szó nélkül is zseniálisan kutyát alakító Patkós Márton is professzionális ebben a filmben. Úgy macsó, hogy közben nem tolakodó, tenyérbemászó, úgy csóró melós, hogy nem feszíti magát keresztre. Azt játssza, hogy csak élni akar az adott körülmények között, miként az ikerpár is. És bevallom: az énekesként ismert Bódy Magdi miatt nem ültem volna be erre a filmre, de így utólag kijelenthetem, hiba lett volna kihagyni őt is. Egészen elképesztő az önsajnáló, az önmagát a lányai fókuszának középpontjába erőszakoló anya szerepében.

Mindezek semmit sem érnének, ha unalmas lenne a történet. Az éjjel-nappal dolgozó, magyar nyomorban élő, éppen az országot elhagyni készülő doktornő, és ikertestvérének, a gazdag vállalkozó oldalán, budai üvegkalitkában élő, éppen otthon babázó feleség párhuzamosan elmesélt sztorija azonban egyetlen pillanatra sem ül le. Még attól sem, hogy tulajdonképpen a film kétszer meséli el ugyanazt, hiszen a két lány szemszöge teljesen más. Sőt izgalmas, hiszen az elsőre vagy egyik szemszögből érthetetlennek tűnő momentumokat a másik mozgatóinak feltárása után meg lehet érteni. Persze idehaza nagyon kevesen fogják megnézni a Veszélyes lehet a fagyi című filmet, de az alkotók biztos vigasztalódhatnak majd a következő évek fesztiváljain rájuk hulló díjesővel. Én meg azzal, hogy öt-tíz-húsz év múlva is lesz olyan magyar játékfilm, ami miközben szórakoztató, az adott kort is megmutatja apró morzsákkal.