[Ajánlom]

Bagaméri színháza

2019. december 02.

El vagyunk átkozva! Legalábbis az átmeneti játszóhely egészen biztosan. Mert az nem lehet, hogy ott háromból három nem sikerül. Miközben a helyén maradt Szín-Mű-Helyben három kiváló előadás megy. A Szent Péter esernyőjében is voltak jó részek. Csak az egész nem jött létre.

Szépségszalon, La Mancha lovagja, Csupa balláb, Jézus Krisztus szupersztár, Cabaret, Öt nő az esőben, A padlás. Lehet, hogy túlzó várakozással és elvárásokkal ültem be a Szigligeti Színház idei harmadik, nagyszínházi - pontosabban agórás - bemutatójára. Az általam nagyon tisztelt Radó Denise rendezőtől ugyanis azt vártam, hogy az iszonyatosan döcögve kezdődő évadban végre a lovak közé csap. Vagy legalább megmozdul valami. És, ha a lehetőségek kényszere miatt nem is kiemelkedőt, de legalább a szükségből erényt kovácsoló "radós" ravaszságot tesz elénk. De el vagyunk átkozva, mint Bagaméri Jácint, a kisújszállási gyökerű fagylaltos. Vagy legalábbis az ideiglenes játszóhely, ahol semmi sem akar sikerülni. Mert nem vigasztal, hogy az idei három nagyszínházi produkció közül, még a Szent Péter esernyője a legvállalhatóbb.

Nem értem, vagy nem tudok rájönni, hogy mi a baj.

Mert például a szolnoki Szent Péter esernyőjében Barabás Botond Wibra Györgye végig teljesen rendben van. Illik hozzá a szerep, működik a karakter, sőt mintha az egész sztorit neki kellene vontatnia. Molnár Nikolett Veronikája nemhogy szerethető, de mindenkinek bele kell habarodnia abba a hamvas teremtésbe. Pontosan olyan, amilyennek a mesebeli jónak lennie kell. Gombos Judit Münznéje pedig egyenesen Jászai-díjért kiállt. Nem véletlen, hogy kétszer is nyíltszíni tapsot kapott a premier közönségétől. És ott van az a hét-nyolc éves forma kislány, aki az első felvonásban Lonkát játssza kiskorában. Nem aranyos, hanem vérprofi, aki nemcsak a szöveget és a helyét tudja, de játszik is.

Meg vagyunk átkozva!

Vagy csak nekem nem jött át a többi szereplő. Kinczel József - egyébként koreográfus, sokszor amatőr színész - Üvegtigrisből átemelt Király Sanyijának például sem a helyét, sem az indokoltságát nem találom. Miként azt sem értem, hogy a jobb szerepekre érdemes Sárvári Diának miért kellett debilt alakítania. Vagy, ha már Lugosi Claudia végig tót tájszólásban nyomja Adamecznét, akkor az első felvonásban még hasonló akcentust használó Mészáros-Zelei-Horváth trió ezt később miért felejti el? Kertész Marcella nyelveket keverő párizsi műlovarnője legalább végig, egyenletesen ripacs és rikító. Ja! És a kutya? Cuki, a jelmezt viselő kisgyerek az egyik legkeményebb munkát végzi. De minek is?

Tényleg beszabadult Bagaméri szelleme.

Holott vannak egészen kiváló ötletek. Például, hogy jelenjen meg egy kicsit belterjes falu a maga böszmeségeivel és butaságaival. Aztán az első jelenet után ez eltűnik, vagyis az építkezés helyett átcsap valami öncélú parádézásba. Vagy Horváth Gábor okoskodó tanítójában legyen ott a kultúrát megváltoztatni akaró, önmagát messiásnak képzelő értelmiségi. De TH minden igyekezete csak magányos küzdelem marad, pedig akár különdíjas karakter is lehetne. A felemelkedni vágyó kisváros, a vak hit, a számító elfogadás is mind-mind csak felvillan, aztán kialszik. Olyan az egész előadás, mint egy hatalmas mozaikkép, aminek a darabjait leszórták a földre, és azoknak sem segítséggel, sem maguktól nem sikerült összeállniuk.

Az eszméletlenül szép jelmezekkel sem, amelyeket Húros Annamária álmodott meg. Akire a díszleteket is rábízták, de úgy tűnik, őt csak a ruhák érdekelték. Avagy egyszerűen ezen az elátkozott helyen nem lehet díszletezni. Bár, akkor meg minek ilyen csiricsáré, hol jelzésértékűnek szánt, hol meg a nézői képzeletet kizárni akaró környezetet rittyenteni a rendelkezésre álló térbe?

Meg vagyunk átkozva! A szolnoki Szent Péter esernyőjéről nem lehet mást írni és mondani, csak hogy nyomokban jó ötleteket, sokszor jó színészeket, itt-ott színházat tartalmaz. De könyörgöm! Bújjon elő végre a Vadliba őrs, és álmodják meg a Hörömpő cirkuszt! Nem csak azért, mert annak van most reneszánsza, de az talán az átkot is leveheti rólunk.

 
hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Csibuk és szerelem
Ha valaki esetleg tudja, ki lehetett Ferkó, aki 1901-ben Szolnokon a Kisfaludy utca 18. szám alatt lakott, akkor esetleg kiderülhet, hogy Gizike elkészítette-e neki a kért dohányzacskót, illetve a gödöllői lánnyal kiteljesedett-e a szerelmük. Mindezek mellett csak érdekesség Kalmár Miksa reklámképeslapja.

Az Album további képei
 

AKB

Szomorú padok
Szerintem senki sem tudja, hány pad lehet Szolnok közterületein. Így arról se lehet pontos információ senkinél, hogy a kihelyezett padok közül jelenleg hány alkalmatlan arra, amire szánták. Arról meg pláne, mi lesz a sorsuk. Meddig hirdetik a nemtörődömséget, a gazdátlanságot? Avagy mikor jut valakinek az eszébe, hogy felújítsa ezeket a szomorú, feladatukra alkalmatlan padokat.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

A Gyermekévre emlékeztet
Az ENSZ által Nemzetközi Gyermekévvé nyilvánított 1979-re tényleg úgy emlékszem, mintha lépten-nyomon a gyerekeket ünnepelték volna, mert valahogy mindig kiderült, az az év az övék. És ennek máig vannak nyomai Szolnokon is.

A Szoborpark további képei