[Ajánlom]

Ajándékkönyv

2018. december 03.

Két héttel A dzsungel könyve szolnoki bemutatója előtt az utolsó 11 jegyet vettem meg a karácsony másnapján tartandó előadásra. Ami azt mutatja, hogy Radó Denise musical rendezésének látatlanban szavazott bizalmat a szolnoki közönség. A premier alapján úgy érzem, megérdemelten.

A rendező a legjobb cégére lehet egy színházi előadásnak. Legalábbis erre következtetek abból, hogy két héttel A dzsungel könyve szolnoki premierje előtt kvázi látatlanban elfogyott minden jegy a másfél hónappal későbbi előadásra. Akik bevállalták ezt a kockázatot, azok talán nemcsak a Dés László, Geszti Péter és Békés Pál immár klasszikussá vált musicaljére gondolhattak, hanem a Radó Denis által rendezett Jézus krisztus szupersztárra, a Cabaret-ra vagy éppen A padlásra. Amelyek a szolnoki színház elmúlt évtizedének talán legnagyobb közönségsikerei lettek egytől egyig úgy, hogy meghaladták az eredeti vagy éppen a fővárosi bemutatókat. Olyan előadásokról van szó, amelyek ha nem egy éves műsortervben gondolkodó színházban kerülnek színpadra, évekig szórakoztathatják a közönséget, ráadásul egyre rentábilisabban futhattak volna.

Nem szeretném A dzsungel könyvét spoilerezéssel senkinek sem elrontani, de le kell írnom: természetesen ez az előadás sem hasonlít a Pesti Színházas eredetire, vagy bármelyik, eddig általam látott fővároson kívüli megoldásra. Ahhoz se fűződjön senkinek kétsége, hogy úgy van elkezdve a szolnoki előadás, amitől azonnal benyeli a nézőt a dzsungel. Miként lassan azt is egyértelműnek mondhatjuk, hogy a díszlet és a jelmezek parádésak. Pedig Húros Annamária színpadi tere csupán egy hatalmas, imitált, körbeforgó - szerintem csodálatos szecessziós - fa, ami kiválóan szolgálja ki az összes jelenetet. Csík György jelmezei pedig nemcsak szépek és építik a szereplőket - figyeljék meg például Ká, a kígyó "bőrét" -, de úgy tűnik, eszméletlenül praktikusak is, ami ennél az előadásnál különösen fontos lehetett.

Radó Denise A dzsungel könyve rendezése ugyanis nagyban épít a csoportos szereplőkre, a tánckarra, a tömegre. Akik szerintem mellékszereplőkből a darab főszereplőivé lépnek elő, és olyan teljesítményt nyújtanak, ami előtt csak kalapot lehet emelni, és legszívesebben minden résztvevőnek nagybetűkkel írnám ide a nevét. Mert az egy dolog - igaz, nagyon fontos dolog -, hogy a rendező képes volt megbirkózni közel negyven, szinte folyamatosan a színpadon lévő ember mozgatásával, játszatásával. Ám sokkal fontosabb, hogy a hol farkast, hol majmot, hol embert alakító mellékszereplők a premieren tű pontossággal voltak a helyükön, végezték a rájuk szabott feladatokat, és közben egyetlen olyan sem volt közöttük, akinek az arcáról ne a boldogság sugárzott volna. Ami pedig a gyerekszereplőket illeti! Nem találok szavakat, csak kérdéseket: hogy találta őket a rendező, hogyan tudta rávenni őket ilyen profi munkára, mi lesz ennek a színházi fertőzésnek a következménye?

Kimerem jelenteni, hogy a szolnoki előadást a csoportos szereplők viszik a hátukon, pontosabban nyújtanak nagyon biztos alapot a profi színészeknek. Akik közül ki kell emelni Vándor Attila Ká alakítását (első fotó), ami nemcsak a jelmezéhez méltó, és nem csupán minden jelenetében önállóan is működő produkció, de egy igazi figuraépítés. Itt van egy fiatal színész, akit ideje lenne hasonló terhekkel megpakolni. Nem hagyható szó nélkül Horváth Gábor Csilje, ami a szolnoki rendezésben a két segédnek - az ugyancsak remek Ónodi Gábornak és Zelei Gábornak - köszönhetően jóval nagyobb figura, mint eredetileg vagy más előadásokban. Ráadásul a három Gábor nem engedett a ripacskodás könnyű csábításának, inkább megőrizték a méltóságukat és építették színészi nagyságukat.

És végre nyugodt szívvel leírhatom a többi fontos karakter megformálóját is. Mert Dósa Mátyás hangjával, fizikai erőnlétével és játékával az elmúlt húsz év bármelyik Mauglijával említhető egy lapon, és ebben a szerepében elnézve kifejezetten sajnálom, hogy egyre kevesebbet játszik nálunk. Bot Gábor farkas vezére épp annyira erős, mint Barabás Botond kicsit őrült kommandósra hajazó Sir kán figurája. Az pedig nem lehetett kétséges számomra, hogy Balut ebben a társulatban csak Harna Péter játszhatja el, aki kiváló duót alkot a hiányzó anyafigurát hozó Bagirával, azaz Kertész Marcellával.

Szóval nem bántam meg, hogy látatlanban tizenegy jegyet vettem karácsonyi ajándéknak. Már csak azon kell gondolkodnom, hogy a Jézus krisztus szupersztár látogatásszámát mikor és hogyan fogom túlszárnyalni, merthogy vannak még csodák ebben az előadásban, amiket szeretnék felfedezni és alaposan kiélvezni, elraktározni.

(A fotók a Szigligeti Színház honlapjáról valók.)

 
hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Ismét a Változó tér
Még áll a Steiner-féle ház, de már épül mögötte a ?Fradi? ház. A Munkásmozgalmi emlékmű már a helyén van, de a múzeum melletti házat még nem bontották el. Az egykori Népbank még csupasz, a Madas-ház is idelátszik, a Centrum-sarok tetején pedig már ott a biztosító fényreklámja.

Az Album további képei
 
hirdetés Bajnai Zsolt: Visszaköszönés - Megjelent

AKB

Balkáni köz
A Tófenék és az Ady Endre utcák között, a Jókai utcai ügyészség mögött van egy név nélküli, csak gyalog és bringával járható kis köz, amit nyugodtan nevezhetnénk Balkáni köznek. Már, ha a balkániak nem kérnék ki maguknak. Áll ott egy kuka, aminek a környéke általában tragikus. Van ott egy fal, ami rettenetes. A város közepén, mondjuk 50 méterre a főterünktől egy olyan pont, ami mellett többnyire csak undorral lehet elmenni. Nem lehetne kreatív építészhallgatókat, leendő városüzemeltetőket megkérni, hogy ötleteljenek egy kicsit? Talán viszonylag olcsón vissza lehetne térni Európába.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Kátay Endre emléktábla
Véletlenül bukkantam az Alcsi városrészben lévő Tulipán kocsma falán Kátay Endre színművész emléktáblájára, amiről kiderül, hogy a nagyszerű színész Szolnokon született. Február 23-án talán friss koszorú is kerül a tábla alá.

A Szoborpark további képei