[Ajánlom]

A nagyháború szolnoki könyvekben

2018. november 09.

"Az első világháború a város fejlődését megakasztotta." Ez nem egy fejezetcím vagy összefoglaló mondat, hanem kis túlzással mindaz, ami a Szolnok történetével foglalkozó munkákban, a szocializmus éveiben az 1914-18 közötti időszakról megjelent. A helyzet nehezen változik.

Nem mondom, hogy a Szolnokkal valaha is foglalkozott összes könyvet ismerem, vagy birtokomban lennének. Ugyanakkor azt hiszem, viszonylag komoly helytörténeti gyűjteményem van, amiről eddig azt gondoltam: gazdag anyagot tartalmazhat például az első világháborúról. Amivel, bevallom őszintén, túl mélyen én sem foglalkoztam korábban. Az első nagy háború kitörésének centenáriuma óta azonban jobban figyeltem a témára, aztán valamikor idén nyáron kitaláltam, hogy a befejezés századik évfordulója alkalmából kicsit többet írok róla a blogSzolnokon. Ebben pedig majd segítenek a könyveim. Tévedésem talán nemcsak számomra tanulságos.

A leadban idézett mondatot a "Hogyan készülhetünk Szolnok város 900 éves évfordulójára?" című, a Ságvári Endre Megyei Művelődési Központ módszertani kiadványaként, 800 példányban megjelent könyvecske 29. oldalán, a "Rövid áttekintés Szolnok város történetéről" fejezetben találtam. Amihez persze naivan, elsősorban a címe miatt nyúltam. De így utólag be kell látnom, hogy ebben sem lehet több mint a kortárs kiadványokban.

A "Jubiláló város - jubiláló gyár" című, a Szolnoki Papírgyár által kiadott könyvecskében például két mondat szerepel. "Az I. világháború után, a Tanácsköztársaság idején..." kezdetű pontosan jelzi, hogy mit gondoltak, vagy mit kellett gondolni az első nagy háborúról 1945 után: nem volt több mint a proletárdiktatúra kiváltó oka és előkészítője. Vagy, ha már bővebben kellett róla szólni, akkor következhetett egy ilyen megállapítás: "Az I. világháború pusztításai hosszú időre visszavetették a város, elsősorban az ipar fejlődését". Amire akár azt is mondhatnám, hogy legalább már egy kicsit több, mint az ötvenes években, amikor például a Szolnoki Járműjavító jubileumi kiadványában csak egy fejezetcímben kapott helyet az első világháború, de sok szó nem esik róla a munkásság öntudatra ébredése mellett.

Persze lehetne azt mondani, hogy nem ilyen marginális kiadványokban kellene keresgélnem. Ami akár igaz is lehetne, ha készült volna, például a 900 éves évfordulóra egy átfogó feldolgozás, monográfia Szolnok történelméről. Ám mindösszesen a Kaposvári Gyula által írt és szerkesztett Szolnok képekben (1984) című könyvre támaszkodhatunk. Ami szintén úgy kezeli a világot felforgató négy évet, mintha az egy másik bolygón történ volna, vagy Szolnoknak semmi köze ne lett volna az egészhez. E könyv narratívája szerint a Szolnokot egy új világba helyező háború csupán valami háttéresemény volt az 1876 és 1944 közötti időszakban, amit aztán követhetett a felemelkedés.

Értem én - de elfogadni azért nem tudom -, hogy ilyen volt az a negyven év, meg csak ilyen történelemszemlélet mellett lehetett érvényesülni. Ugyanakkor nem tudok könnyedén elmenni amellett, hogy mindennek máig ható következményei vannak. Aminek eklatáns példája a 2010-ben megjelent Szolnok könyve, ahol a "Világháború, forradalom, terror, Trianon" fejezetben olvashatunk - olvashatnánk - arról a négy évről. Ám a kilenc oldalból szűk egy oldal - kis jóindulattal, a tördelés miatt másfél - jut az 1914-1918 közötti időszaknak, hogy aztán a többi lényegében az 1919-es kommunista diktatúra 133 szolnoki napját elemezze. Azaz a szocialista történelemszemlélet alapjaira építve essen át a ló másik oldalára.

Megengedem, hogy nincs igazam, és többen úgy gondolják: nincs ezzel semmi gond, minek ezt feszegetni, vannak ennél fontosabb feladatai még a történészeknek is. Ugyanakkor tartom magam a blogSzolnok tematikus hetének első anyagaként megjelent cikkemben leírtakhoz, miszerint "az első világháború lezárta a hosszú XIX. századot - ami szerintem 1789-ben kezdődött és 1918-ban ért véget -, és megnyitotta a máig teljesen fel nem dolgozott, meg nem értett rövid XX. századot (1918-1989)". Illetve: "Erről a háborúról alig beszélünk. Holott szavak szintjén tudjuk, hogy csak akkor nem ismétli magát a történelem, ha az emberiség - azaz mi - képes belőle tanulni. Hozzátéve: és a következő generációkat tanítani, emlékeztetni."

Tehát ebben a furcsa könyvajánlóban nem írhatok mást, minthogy hihetetlenül nagy szükség van például a levéltár Zounuk évkönyvsorozatára, amiben folyamatosan - évente, kétévente - jelennek meg az első világháborúval is foglalkozó remek dolgozatok. Illetve a különböző centenáriumokhoz kapcsolódó, pénzben is tetten érhető, kiemelt figyelemre, ami lehetővé tette például Bojtos Gábor máig egyetlen, Szolnok első világháborús szerepvállalásával foglalkozó könyvének a megjelenését (amit korábban már recenzáltam). Amik nélkül lehetetlen lesz valaha is megírni Szolnok város valamennyire objektív, a valósághoz közelítő történetét. Merthogy a jövő történészei nagyban támaszkodnak elődeikre, azaz a múlt mai feldolgozóira.

(A fotók a szolnoki, Béle utcai református temető, első világháborús sírkertjében készültek.)

 
hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Nem stimmel a bal oldal
Ez a soha postára nem adott képeslap a hátoldala, illetve a Gorove utca - cz nélkül - felirata alapján szerintem nagyjából száz éve, valamikor az első világháború előtt vagy első éveiben készült. Klasszikus festett képeslapról van szó, aminek a készítésekor azonban a festő kicsit túlgondolta Szolnok akkori főterét.

Az Album további képei
 
hirdetés Bajnai Zsolt: Visszaköszönés - Megjelent

AKB

Balkáni köz
A Tófenék és az Ady Endre utcák között, a Jókai utcai ügyészség mögött van egy név nélküli, csak gyalog és bringával járható kis köz, amit nyugodtan nevezhetnénk Balkáni köznek. Már, ha a balkániak nem kérnék ki maguknak. Áll ott egy kuka, aminek a környéke általában tragikus. Van ott egy fal, ami rettenetes. A város közepén, mondjuk 50 méterre a főterünktől egy olyan pont, ami mellett többnyire csak undorral lehet elmenni. Nem lehetne kreatív építészhallgatókat, leendő városüzemeltetőket megkérni, hogy ötleteljenek egy kicsit? Talán viszonylag olcsón vissza lehetne térni Európába.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

68-as obeliszk
Közel száz évig állt a Kossuth téren, majd legalább négy évtizeden keresztül az Eötvös tér sarkában, bokrok között bújt meg. Ma is csak az veszi észre ott, aki nagyon figyel, pedig a 68-as gyalogezred obeliszkje világtörténelmi eseményekre is emlékeztet. Idén 140 éves.

A Szoborpark további képei