[1xvolt]

Volt egyszer egy szolnoki Ifipark

2018. április 09.

A Tisza-parti sétányon, a volt városi kollégium mellett található egy régi, kopott vaskapu. Mögötte terméskő lépcső, annak végénél régi ufó-lámpa, balra pedig egy kis épület. Ha nem tévedek, az egykori szabadtéri színpad, majd a Szolnoki Ifjúsági Park maradványai. Helytörténeti emlékek.

Bő két évvel ezelőtt, korabeli szolnoki popzenei plakátok kapcsán már feszegettem az egykori Szolnoki Ifjúsági Park, máshol a Szolnoki Szabadtéri Színpad kérdését, de csak most, a különös vaskapu kapcsán jutott eszembe, hogy egy kicsit jobban utánanézek a helynek. Nagyon úgy tűnik, az egykori templomkertből kihasított szórakozóhely nemcsak számtalan koncertnek adott otthont, de életét és működését végigkísérte a lepukkantság és az elégedetlenség. Pár évvel többet élt, mint a fővárosi etalon, a Várkert Bazárban 1961-84 között létezett Ifipark, ám sorsuk sok tekintetben hasonló.

A Szolnoki Szabadtéri Színpad megépítésének ötlete 1952-ben vetődött fel elsősorban azért, mert nem volt a városban nagyobb tömeg befogadására alkalmas létesítmény. Ne felejtsük el, hogy akkor még a későbbi Ságvári Művelődési Ház sem állt, nem is beszélve a többi, ma már természetesnek vett intézményről. Hogy a Belvárosi Nagytemplom és a Tisza közötti kertet ki és mikor jelölte ki erre a célra, az sajnos kideríthetetlen, de nem lehetett véletlen - egyben üzenet értékű is volt - a helyszínválasztás. Az első tervek még arról szóltak, hogy 20 ezer korabeli forintból és 100 ezer forint értékű társadalmi munkával kialakítható a létesítmény. Ám erre egészen 1956-ig várni kellett, és a végül elvégzett társadalmi munkát is már félmillió forintnyira becsülték.

Az intézmény 1956. május 14-én nyitotta meg a kapuit a Magyar Állami Operaház Bánk Bán című előadásával, amit Stephányi György rendezett. A produkcióban a Budapesti MÁV Szimfonikusok működtek közre Kóródy András vezényletével. Akkor úgy fogalmaztak, hogy a Móricz Zsigmond Kultúrotthon - később Komarov terem, jelenleg Szent Imre Kultúrotthon vagy Cserkészház - kertjében alakították ki a szabadtéri színpadot, ahol egyszerre 2000 (!) néző foglalhatott helyet. Később balett előadás is érkezett a fővárosból, ami kiválóan támasztotta alá az intézmény szükségességét, hiszen az Opera díszletei sehová máshová nem fértek volna be Szolnokon.

A nézőtér befogadóképessége tekintetében vannak kétségeim, bár a korabeli normák ugyanakkora helyen, a mainál jóval több ember beengedését tették lehetővé. Igaz, 1964-ben már csak 1200 fős nézőtérről írt a megyei napilap, aminek ekkor már egyik visszatérő témája a szabadtéri tervezett programjának ismertetése, olykor ostorozása és a rossz működés számonkérése. Illetve az is jól látszik, hogy a viszonylag kis befektetéssel és sok jó szándékú munkával született létesítmény folyamatos felújításra szorult volna, ám erre soha sem volt elég pénz. Annak ellenére, hogy 1965-ben megtörténik egy kisebb korszerűsítés, 1968-ban már arról írnak, hogy nincs kifogástalan állapotban a hely, amit akkor már a Ságvári Endre Művelődési Ház üzemeltetett, úgy tűnik, komolyabb pluszforrás nélkül. Ennek ellenére - a mából nézve - parádés könnyűzenei, komolyzenei és színházi előadásokkal, sőt szabadtéri vetítésekkel.

Ifjúsági Park 1972-ben lett a helyből, ami eleinte inkább csak egy névváltást, semmint komoly beruházást jelentett. Két évvel később a városi tanács 80 ezer forintot - akkor egy új Zsiguli ára a Merkúrnál - áldozott az ifipark és a hozzá tartozó Komarov-terem programjaira, aminek köszönhetően május eleje és szeptember vége között 82 rendezvényt tartottak a Nagytemplom tövében, többnyire 5 forintos belépővel. Ennél drágábbak csak a monopolhelyzetben lévő Országos Rendezőiroda (ORI) által lehozott programokért - azaz minden országosan ismert előadóért - kellett fizetni. És továbbra is gondot okozott a hely állapota, a Mártírok útjának lakói pedig a zaj miatt panaszkodtak, és a Tiszaligetbe telepítését kérték.

Az első bezárásra végül a tarthatatlan műszaki állapotok miatt került sor 1978-ban, miután az Állami Népi Együttes táncosai nem voltak hajlandóak a beszakadással fenyegető színpadra felmenni. A hely hiányát némileg enyhítette, hogy a következő évben átadták a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központot (MMIK), így ekkor már hat, viszonylag nagy nézőterű művelődési intézmény működött a városban. Talán ez is közrejátszhatott abban, hogy a templomkertben lévő színpad újbóli megnyitása csak 1982-ben merült fel a Kommunista Ifjúsági Szövetség (KISZ) és az Expressz Ifjúsági Utazási Iroda révén. Készült is egy számítás a Szolnoki Ifjúsági Park felújítására, amit akkor 13-14 millió forintra taksáltak, amiért akkor a Széchenyi lakótelepen nagyjából 30 közepes méretű lakást lehetett volna venni. Nyilvánvaló volt, hogy ennyi pénz nem áll rendelkezésre, de még a legsürgetőbb munkákhoz szükséges 3,9 millió sem volt meg, így végül az MMIK évi 1-1 milliós forrásából pofozták ki annyira a helyet, hogy 1984-ban ismét megnyílhasson.

Ám ez is csak úgy történhetett meg, hogy a város cégei nagyon sok mindent alapanyagáron végeztek el, illetve a társadalmi munka mellett azzal segítettek, amivel éppen tudtak. A Kőolaj például kiselejtezett fúrócsöveket adott, amiből elkészülhettek az új nézőtéri padok, amelyek ekkor 970 ember leültetésére voltak alkalmasak. Nagy nehezen a 16x16 méteres színpad is megújult, bár a helyi erdészeti vállalat csak komoly csúszással tudta biztosítani a fedéshez szükséges faanyagot. A művészek öltözőjére, a vizesblokkokra azonban már nem futotta, és azt sem sikerült megoldani, hogy a színpad hátsó részét teherautóval lehessen megközelíteni. Viszont felújították a világítást, a hangosítást és egy korszerű vetítőgép is került, így 1985-től ismét parádés műsor várta a közönséget.

Hogy aztán a rendszerváltással végleg bezárjon a Szolnoki Ifjúsági Park és Szabadtéri Színpad, aminek helye, néhány évvel később visszakerült eredeti tulajdonosához. A színpad helyén ma a Mustármag óvoda, a nézőtér egy részén pedig az intézmény játszótere található. Emlékét leginkább a minimum negyvenpluszos illetve az idősebb generáció őrzi. Meg az a rozoga kapu, terméskő lépcső és régi lámpa a kert végében, a Tisza-parti sétányon.

 

A rovat legfrissebb cikkei:

hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Szilveszteri üdvözlet
A nehezen kisilabizálható bélyegző alapján egyértelműnek tűnik, hogy Pista 1917 Szilveszterének éjszakáján nemcsak megírta, de postára is adta ezt a képeslapot Szolnokon, ami a következő év első napjaiban megérkezett a Baranya megyei Liptódra.

Az Album további képei
 

AKB

Ahol lehet
Verte már ki a biztosítékot nálam, hogy a vízirendőrség és a katolikus iskola környékén rendszeresen összefirkálják a Tisza-parti sétány mellvédjét. A környéket pásztázó kamerák közelében. Úgy tűnik, a firkálás arrafelé már-már nemcsak lehetőség, de valamiféle kötelezettség is. Vagy egyszerűen csak fricska a két intézménynek meg a kamerák képeit figyelőknek. Nehéz eldönteni, hogy a tájékoztató monitor összefestése kinek a szégyene.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Azért az ember az úr
Nehéz eldönteni, hogy Szolnokot, lassan ezer éves történelme során a háborúk, a tűzvészek vagy az árvizek pusztították, illetve veszélyeztették-e többször. Azt azonban akár tényként is kezelhetjük, hogy az utóbbi kétszáz év nagy árvizeinek többségéből az ember került ki győztesen. Engem erre emlékeztet a Történelmi vízmérce.

A Szoborpark további képei