[1xvolt]

Volt egyszer egy szolnoki Ifipark

2018. augusztus 06.

A Tisza-parti sétányon, a volt városi kollégium mellett található egy régi, kopott vaskapu. Mögötte terméskő lépcső, annak végénél régi ufó-lámpa, balra pedig egy kis épület. Ha nem tévedek, az egykori szabadtéri színpad, majd a Szolnoki Ifjúsági Park maradványai. Helytörténeti emlékek.

(NYÁRI ISMÉTLÉS: Ez az írás 2018. április 9-én jelent meg először.)

Bő két évvel ezelőtt, korabeli szolnoki popzenei plakátok kapcsán már feszegettem az egykori Szolnoki Ifjúsági Park, máshol a Szolnoki Szabadtéri Színpad kérdését, de csak most, a különös vaskapu kapcsán jutott eszembe, hogy egy kicsit jobban utánanézek a helynek. Nagyon úgy tűnik, az egykori templomkertből kihasított szórakozóhely nemcsak számtalan koncertnek adott otthont, de életét és működését végigkísérte a lepukkantság és az elégedetlenség. Pár évvel többet élt, mint a fővárosi etalon, a Várkert Bazárban 1961-84 között létezett Ifipark, ám sorsuk sok tekintetben hasonló.

A Szolnoki Szabadtéri Színpad megépítésének ötlete 1952-ben vetődött fel elsősorban azért, mert nem volt a városban nagyobb tömeg befogadására alkalmas létesítmény. Ne felejtsük el, hogy akkor még a későbbi Ságvári Művelődési Ház sem állt, nem is beszélve a többi, ma már természetesnek vett intézményről. Hogy a Belvárosi Nagytemplom és a Tisza közötti kertet ki és mikor jelölte ki erre a célra, az sajnos kideríthetetlen, de nem lehetett véletlen - egyben üzenet értékű is volt - a helyszínválasztás. Az első tervek még arról szóltak, hogy 20 ezer korabeli forintból és 100 ezer forint értékű társadalmi munkával kialakítható a létesítmény. Ám erre egészen 1956-ig várni kellett, és a végül elvégzett társadalmi munkát is már félmillió forintnyira becsülték.

Az intézmény 1956. május 14-én nyitotta meg a kapuit a Magyar Állami Operaház Bánk Bán című előadásával, amit Stephányi György rendezett. A produkcióban a Budapesti MÁV Szimfonikusok működtek közre Kóródy András vezényletével. Akkor úgy fogalmaztak, hogy a Móricz Zsigmond Kultúrotthon - később Komarov terem, jelenleg Szent Imre Kultúrotthon vagy Cserkészház - kertjében alakították ki a szabadtéri színpadot, ahol egyszerre 2000 (!) néző foglalhatott helyet. Később balett előadás is érkezett a fővárosból, ami kiválóan támasztotta alá az intézmény szükségességét, hiszen az Opera díszletei sehová máshová nem fértek volna be Szolnokon.

A nézőtér befogadóképessége tekintetében vannak kétségeim, bár a korabeli normák ugyanakkora helyen, a mainál jóval több ember beengedését tették lehetővé. Igaz, 1964-ben már csak 1200 fős nézőtérről írt a megyei napilap, aminek ekkor már egyik visszatérő témája a szabadtéri tervezett programjának ismertetése, olykor ostorozása és a rossz működés számonkérése. Illetve az is jól látszik, hogy a viszonylag kis befektetéssel és sok jó szándékú munkával született létesítmény folyamatos felújításra szorult volna, ám erre soha sem volt elég pénz. Annak ellenére, hogy 1965-ben megtörténik egy kisebb korszerűsítés, 1968-ban már arról írnak, hogy nincs kifogástalan állapotban a hely, amit akkor már a Ságvári Endre Művelődési Ház üzemeltetett, úgy tűnik, komolyabb pluszforrás nélkül. Ennek ellenére - a mából nézve - parádés könnyűzenei, komolyzenei és színházi előadásokkal, sőt szabadtéri vetítésekkel.

Ifjúsági Park 1972-ben lett a helyből, ami eleinte inkább csak egy névváltást, semmint komoly beruházást jelentett. Két évvel később a városi tanács 80 ezer forintot - akkor egy új Zsiguli ára a Merkúrnál - áldozott az ifipark és a hozzá tartozó Komarov-terem programjaira, aminek köszönhetően május eleje és szeptember vége között 82 rendezvényt tartottak a Nagytemplom tövében, többnyire 5 forintos belépővel. Ennél drágábbak csak a monopolhelyzetben lévő Országos Rendezőiroda (ORI) által lehozott programokért - azaz minden országosan ismert előadóért - kellett fizetni. És továbbra is gondot okozott a hely állapota, a Mártírok útjának lakói pedig a zaj miatt panaszkodtak, és a Tiszaligetbe telepítését kérték.

Az első bezárásra végül a tarthatatlan műszaki állapotok miatt került sor 1978-ban, miután az Állami Népi Együttes táncosai nem voltak hajlandóak a beszakadással fenyegető színpadra felmenni. A hely hiányát némileg enyhítette, hogy a következő évben átadták a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központot (MMIK), így ekkor már hat, viszonylag nagy nézőterű művelődési intézmény működött a városban. Talán ez is közrejátszhatott abban, hogy a templomkertben lévő színpad újbóli megnyitása csak 1982-ben merült fel a Kommunista Ifjúsági Szövetség (KISZ) és az Expressz Ifjúsági Utazási Iroda révén. Készült is egy számítás a Szolnoki Ifjúsági Park felújítására, amit akkor 13-14 millió forintra taksáltak, amiért akkor a Széchenyi lakótelepen nagyjából 30 közepes méretű lakást lehetett volna venni. Nyilvánvaló volt, hogy ennyi pénz nem áll rendelkezésre, de még a legsürgetőbb munkákhoz szükséges 3,9 millió sem volt meg, így végül az MMIK évi 1-1 milliós forrásából pofozták ki annyira a helyet, hogy 1984-ban ismét megnyílhasson.

Ám ez is csak úgy történhetett meg, hogy a város cégei nagyon sok mindent alapanyagáron végeztek el, illetve a társadalmi munka mellett azzal segítettek, amivel éppen tudtak. A Kőolaj például kiselejtezett fúrócsöveket adott, amiből elkészülhettek az új nézőtéri padok, amelyek ekkor 970 ember leültetésére voltak alkalmasak. Nagy nehezen a 16x16 méteres színpad is megújult, bár a helyi erdészeti vállalat csak komoly csúszással tudta biztosítani a fedéshez szükséges faanyagot. A művészek öltözőjére, a vizesblokkokra azonban már nem futotta, és azt sem sikerült megoldani, hogy a színpad hátsó részét teherautóval lehessen megközelíteni. Viszont felújították a világítást, a hangosítást és egy korszerű vetítőgép is került, így 1985-től ismét parádés műsor várta a közönséget.

Hogy aztán a rendszerváltással végleg bezárjon a Szolnoki Ifjúsági Park és Szabadtéri Színpad, aminek helye, néhány évvel később visszakerült eredeti tulajdonosához. A színpad helyén ma a Mustármag óvoda, a nézőtér egy részén pedig az intézmény játszótere található. Emlékét leginkább a minimum negyvenpluszos illetve az idősebb generáció őrzi. Meg az a rozoga kapu, terméskő lépcső és régi lámpa a kert végében, a Tisza-parti sétányon.

 

A rovat legfrissebb cikkei:

hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Hamis gőzős a szolnoki kanyarban
Az ennek a minimum 117 éves képnek a bal szélén feltűnő gőzhajó valószínű, hogy soha sem volt látható Szolnokon. A folyó partján álldogáló kalapos úr viszont olyan, mintha már másik múlt század elejei szolnoki képen is megörökítették volna. A Hajdúságból a Vajdaságba tartott e képeslap feladója.

Az Album további képei
 
hirdetés

AKB

Hazamentek a legények
A Szolnoki vár projekthez kapcsolódóan optikai tuningon esett át a Nyári Lőrinc híd. Talán ennek részeként takarították ki a néhai bölcsőde és Szabadság téri kereszteződés közötti dzsumbujt, aminek vagy két hónapja áldozatául esett egy EuroVelo tábla is. Nem is hiányzik azóta se senkinek. Lehet, hogy eredetileg is felesleges volt? Vagy csak gazdája nincs? A munkát elvégző legényeket meg már nem érdekli, hisz rég hazamentek.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

A legszolnokibb költő emlékezete
A Szabadság tér 2. szám alatti ház falán egy olyan nagyszerű szolnokira emlékeztet a lassan tízéves tábla, aki nemcsak költőként, közéleti személyiségként, de a legnehezebb időkben emberként is példát mutatott. És a kommunizmus egyfajta áldozataként fejezte be életét.

A Szoborpark további képei