[1xvolt]
A gazdaság emlékei
2011. július 25.
A Szapáry páratlan oldala az utca csúnyábbik fele? Legalábbis semmi mással nem tudom magyarázni, hogy a bank épületének fotóján kívül egyetlen régi képet se találok arról az oldalról. Pedig ott is van mit nézni. Például a régi művházon.
A Szapáry utca 23-nál nézzenek fel a homlokzatra. Nem a piros műtégla burkolatot kell nézni, hanem fölötte a sárga falat, az ablakok alatt lévő díszeket. Hat szakmára - szakmacsoportra - utaló stukkót fedezhetnek fel, amelyek még abban az időben kerültek oda, amikor ez a ház a szakszervezetek otthona volt. És, amikor még a Szolnokra jellemzőek voltak ezek a szakmák.
A Baross utca felől érkezve az első stukkó - szerintem - a vegyipart jelképezi. Abból a korból, amikor Szolnok egyik legnagyobb foglalkoztatója a Tiszamenti Vegyiművek volt, kint a Tószegi út végén. De akár a vegyiparhoz sorolhatjuk az egykori kőolajkutató és a kőolajtermelő vállalatokat is, amelyek nemcsak a város szélén rendelkeztek telepekkel, de a belvárosban is számtalan házuk volt. Sőt, ha már a vegyiparról beszélünk, ne feledkezzünk meg arról, a hetvenes években ez az ágazat annyira felfutott a városban, hogy még önálló szakközépiskolát is alapítottak hozzá. Lassan már csak az iskola, meg a nagyratörő tervek maradtak a szolnoki vegyiparból.
A következő stukkó az építőipart jelképezi. Ami a város fejlődésével, terjeszkedésével futott fel a hatvanas-, hetvenes években. Emlékszik még valaki a Beton- és Vasbetonipari Művekre (BVM), a házgyárra, ahol például a Széchenyi lakótelep házainak elemeit öntötték? Vagy a Szilikátipari Vállalatra? De azt hiszem, itt sem járok messze az igazságtól, ha az építőipar részeként emlékezek meg a Tisza Bútorgyárról, ahol többségében a házgyári lakások konyhabútorai készültek. Valahol a kórházzal szembeni ipartelepen.
A harmadik az élelmiszeriparra emlékeztet. A cukorgyárra - lebontották -, a Tejiparra - lebontották -, a malmokra, a magtárakra és a kenyérgyárra - pusztulnak vagy üresen állnak -, illetve a vágóhídra, amelyik sokadik gazdáját keresi éppen. Persze, ott lehetett élelmiszeripart működtetni, ahol ipari méretű mezőgazdasági üzemek ontották az alapanyagokat. A földeken kívül ezekre ma már csak a düledező, szétlopott állattartó telepek emlékeztetnek a határban, meg a Szapáryn a negyedig faldísz a traktorral.
Az ötödik stukkó a gépgyártásé lehet. Ha ma építenék ezt a házat, talán ez lenne az egyetlen, amit ki lehetne tenni a falra, hiszen a vasúti járműjavítás- és gyártás az egyetlen, ami túlélte a változásokat. De hol van már például a Mezőgép, az ország egyik legnagyobb mezőgazdasági gépgyártó vállalata, amelyik nemcsak a környék gazdaságait szolgálta ki.
A hatodik jelképpel kicsit gondba vagyok. A szövőipar jellegzetes ábrázolása. Ilyen üzemeket azonban nem tudok felidézni Szolnokon. Hacsak nem a varrodáknak állítottak így emléket.
Nézzenek fel arra a falra, és mélázzanak el azon, hogy Szolnok egyszer komoly ipari város volt. Olyan, amilyenből tőlünk nyugatabbra ma is rengeteg van.
Album
Piac tér a városházzal
A harmincas években készült képeslapon még Piac térként jelölik a mai Kossuth teret. A városháza alatt még üzletek sorakoznak, és ott az a szentháromság szobor is, amit néhányan meg ismét méltó módon szeretnének felállítani.
AKB
Szolnokon is lehetne
Nemcsak Szerencsen, de Szolnokon is volt egyszer egy cukorgyár. És talán az itteni kerítéséhez is kikerülhetne egy ilyen nem reklám tábla. Mementóul a gyárnak, ami sokaknak adott munkát, emlékül a magyar élelmiszeripar fénykorának, és azoknak a környékbeli embereknek, akik évtizedeken keresztül cukorrépát termeltek.
SzoborPark
Várkonyi mellszobra
"Anya, kit ábrázol az a szobor?" - hangzik el a kérdés a 24-es buszon, Szolnok egyik legforgalmasabb kereszteződésében. "És ő ki volt?" - folytatja az érdeklődő, miután annyit megtud, hogy valami Várkonyit. Pár sor a névadójáról és szobráról.


